loading...
ingyen weboldal
Regisztráció Üzenet küldése a weblap tulajdonosának! Kifogásolható weblap/tartalom, feljelentem!
Tóth László mérnök alezr. naplója

      DON MELLETT    

                                    Tóth László mérnök alezredes 1911-1999

                                                          1.  Utazás a frontra

 1942. jun. 10.-én indultunk ki a frontra. Én mint a légierők műszerüzemének parancsnoka  a repülőgép szerelő műszer csoportjának voltam úgyszintén a parancsnoka. A kiinduló állomásunk Budafok-háros volt. Útirányunk Kelenföld-Komárom-Zsolna-Katovice-Radom-Bresztlitovszk, keresztül a rokitnoi mocsarakon,Grmel-Brianszk ,Orel és Kurszk. Végül is az első táborozásunk helye egy Kurszk alatti faluban volt, azaz mellette egy erdőben. A falu neve: Paniki. A kiút  több napig tartott, s amikor a Pripjet mocsáron utaztunk Kalinkovici állomáson feltűnően sokat várakoztunk. Valami már ott történt. Előttünk felrobbantottak a partizánok egy német szerelvényt s meg kellett várnunk, míg a vonatot rendbe hozzák. Hát nem volt valami megnyugtató érzés, mert még ki sem értünk, már is történik valami, ami esetleg velünk is megtörténhetett volna. De hogy velünk mégis miért nem történhetett meg az majd későbbiek folyamán kiderül. A szerelvényünkön egy gyengébb idegzetű katona nem bírta ki az izgalmakat, puskájával a lábfejébe a rüszt tájékán belelőtt. A parancsnokunk büntető szankciót akart vele szemben alkalmazni. Hogy-hogy nem, hadnagy létemre azt tanácsoltam a pk.-nak, hogy tekintsük úgy, mintha véletlen történt volna mondjuk puskatisztítás közben. A pk. végül is belement, s mint ilyen jellegűt vissza, haza küldtük a katonát. Egy másik esemény pedig Orel állomáson történt. Onnan Moszkva talán 100-120 km-re lehetett csak. Éjjel egy nagy légitámadást kaptunk. A bombák robajai megháromszoródtak részben az állomás visszhangszerű rezonálása és a sínek hangvezetése is hozzáadva. Ennek már a fele sem volt tréfa. Kiugráltunk a vasúti kocsikból és hasaltunk a földön ki hol tudott. Én egy közeli mozdonyhamuzó aknában találtam magam. Érdekessége ennek csak az volt, hogy igen sűrűn hullottak a kb.50-100 kg-os bombák, tőlem, az aknától 8-10 m-re robbant egy, de a szerelvényünknek kutyabaja sem történt, egy-két repesz db kivételével, amely a vagon oldalát sértette csak meg.

 

 Végül is Kurszk állomáson rakodtunk ki, s minthogy hosszú gépkocsi karaván, értünk Pániki szálláshelyünkre. Kurszkot a város a város szélén körben kerültük meg a mezőn, mert Kurszk rettenetesen romokban hevert s azon keresztül haladni egy nagy menetnek szinte lehetetlen volt. Pániki falu kis erdejében végül is letáboroztunk huzamosabb időre. Ami itt történt velünk, az már a fronti események kezdete volt sok eseménnyel.

 

A védelem katonailag szakszerű volt. A tábor körül a belső gyűrűben 4 fő őrszem állandó mozgásban volt. Amikor a másik őrszemmel találkozott /éjjel/, szabványos eligazítást gyakoroltak. A külső gyűrűben pedig 3 golyószórós fészket alakítottunk ki 3 fő legénységgel egy-egy fészekként. Volt egy ideiglenes repterünk is, ahova le és felszállhatott minden kisjavításra érkező  repülőgép és a saját repülőgép parkunkból műszaki szolgálatos induló esetenként egy-egy gép. Körülbelül egy hónapos nyugalom után egyik éjszaka lövés dördült el. A tábor felbolydult. A lövések folytatódtak. A mozgó járőrök kifelé lőttek, a golyószórós fészkekből pedig mindenfelé, még befelé is. Egy hozzánk beosztott ejtőernyős őrmester azonnal jelentkezett 12 katonával s engedélyt kért esetleges partizán támadás elhárítására. Meg is kapta, s később hallottuk a faluban a kézigránátos robbantásokat is tőlük eredendően. Minden tiszt megkapta a maga szakaszával a kijelölt védelmi sávokat.

Folyt. 2.menüpont

loading...

Hozzászólások (2)

Ha Te is szeretnél hozzászólni, be kell jelentkezned.
Bejelentkezéshez kattints ide, ha még nem regisztráltál, regisztrálj!